Alig, hogy meggyógyultam ott tartottunk, hogy jönnek a húzós hetek tábor majd hazajövök és másnap Görögország. Minden percet amit csak tudtunk kihasználtunk és egymás társaságát élveztük. Oda adta a dögcéduláját(nem igazi) azzal a szóval , hogy így ott leszek veled. Mielőtt elmentem kikísért ameddig csak tudott, adott egy búcsú csókot és hazament én meg mentem a többekkel együtt a táborba. A tábor nehezen akart telni nem tudtam vele beszélni csak 1x és nekem éjjel nappal azon járt a fejem, hogy vajon most mit csinálhat, hogy mennyire hiányzol. Aztán a végre várt nap eljött hazamentem. Nina jött értem mert éppen akkor volt itthon Ausztráliából hiszen elmentünk nyaralni amit ő szervezett. Mikor haza mentem egyből írtam neki jöjjön amilyen gyorsan csak tud mert egy percet sem bírok ki nélküle. Nem telt el 15 perc és fütyült az ablak alatt, hogy menjek le. Máté is jött vele nem számítottam rá, de nem zavart. Dávid se bírt már a bőrében hiszen amint meglátott szaladt is és még a lábamra is rálépett úgy megakart már ölelni. Aztán bocsánatot kért és mondta, hogy nem direkt volt csak már nagyon hiányoztam neki. Sajnos csak az aznap és még a következő nap volt estig mert akkor indultunk Görögországba nyaralni. Majd meg szakadt a szívem, hogy megint ott kell hagyjam még 1 hétre miután 8 napig távol voltam tőle. De nálam volt a medálja. Viszont ebbe a másfél napban is kitettünk magunkért anya nyafogott nekem hogy pakoljak mert nem lesz elég időm, de én természetesen inkább Dáviddal foglalkoztam mint, hogy pakoljak. Aznap ott aludt akkor is úgy szorított hogy a tüdőm ki tudtam volna köpni, ám egy cseppet sem zavar sőt örültem neki. Ezek után másnap átmentünk hozzá és nagyon jól elvoltunk majd sajnos haza kellett mennem pakolni és készülődni az esti útra. Hazamentem rettentő gyorsan összepakoltam. Meli barátja hamar el ment és nagyon szomorú volt így hát titokban hívtam és lent maradtunk, de sajnos így is észrevette véletlen. Aztán még legalább 1 órán keresztül vele lehettem ölébe ültem, megcsókoltam a kezét se engedtem el. Aztán ütött az óra jöttek értünk és mennünk kellett. Elbúcsúztunk, megcsókolt és ismét elváltunk ám most könnyes szemekkel. Majd felmentem a cuccaimért lehoztam és beültem a kocsiba. A medált a nyakamba akasztottam és csak akkor vettem le mikor a vízbe mentem azzal aludtam, ettem, vidámparkoztam és mindent amit csak lehetett. Nagyon szép és jó volt Görögország viszont alig vártam, hogy hazaérjek és újra átölelhessem, megcsókolhassam és megfoghassam a kezét, hogy vele aludjak és, hogy átkaroljon. Aztán egész gyorsan teltek a napok kivéve mikor begyulladt a fülem. Már a táborba begyulladt de azt hittem jobb lett azonban Görögország utolsó 2 napján nagyon fájt a fülem, a medúza csípésem viszketett és azt kívántam had legyek otthon Dáviddal megcsókoljon, megöleljen, megfogja a kezem. Ez utolsó előtti nap volt mikor kaptam tőle egy üzenetet amiben azt írta, hogy letapizta Lilit és, hogy nagyon sajnálja ő nem akarta mert ő engem szeret és bocsássak meg több ilyen nem lesz. Hiányzok neki és szeret és ezer szívecskét. Azt válaszoltam rá, hogy nem haragszom és nekem is hiányzik és szeretem ezer szívecskével... Aztán eljött az utolsó előtti nap augusztus 16-a, a születésnapom. Ami jó és rossz is volt. Rossz mert nem volt ott Dávid és rettentően fájt a fülem, jó mert Görögországba voltam és tengerparton ünnepeltem a családommal. Másnap reggel indultunk haza. Ami nekem egy kínszenvedés volt mivel kocsival mentünk és hegyeken keresztül iszonyúan fáj a fülem, amire rátett még a nyomás is. Már amúgy se tudtam enni se inni, de úgy pláne egy szívószálas kicsit langyosabb kakaót ittam amit Ádi is szokott. Egyedül azzal próbáltam jól lakni. Este 8-9 között jöttünk át a határon és akkor írtam Dávidnak, hogy kb. 10-11 között otthon vagyok jöjjön át 11-re. Azonban éjfélre jött és felfeküdt mellém megcsókolt és fülembe súgta, hogy szeret. Aztán másnap elment Velencei-tóra és este vissza jött. Utána 1 hét szenvedésem után nem tudta tovább nézni ahogy fájlalom a fülem, nem tudok enni és inni se nagyon, tehát úgy döntött elráncigál a fülészetre mert tudta jól, hogy önszántamból nem megyek. Aztán elmentünk és kiderült, hogy azért történt ez mert megsértette a fülemet egy hínár darab és begyulladt és felsebesedett. Én persze rontottam a helyzeten azzal, hogy nem foglalkoztam semmivel és beletettem a fejem Görögországban is a vízbe. Úgy hogy itt is ápolgatnia kellett. Ezzel fejeződött be a augusztusom.

Nagyon jól indult a szeptemberem. Bár nem lehettünk annyit együtt Ádámmal mint nyáron, suli után akkor is folyton együtt voltunk. Reggel suliig kísért ő csak akkor ment be és ha késett az se érdekelte fő volt neki, hogy én időben bejussak és adhasson egy csókot még mielőtt el kell válnunk 8 órára. Aztán délután is értem jött minden áldott nap megcsókolt elvette a táskám és hazamentünk ő meg átjött hozzám. Igazából akkor is ott aludt hiába hétköznap. Sokszor tanulni se nagyon hagyott. Viszont én se hagytam magam. Jól elvoltunk. Azonban teltek a napok és szeptemberben még elvoltunk, de már akkor láttam, hogy valami más, megváltozott. Eleinte azt hittem, hogy ez az én agyam szüleményének a paranoiája. Majd kezdtem elbizonytalanodni amit igazán nem kellett volna. Ő egyre több buliba járt hétvégén, én meg egyre bizonytalanabb voltam. Mikor itt aludt hétköznap mindig átölelt, adott jó éjt puszit és megfogta még a kezemet is. Azonban szeptember 20-a körül megváltozott átölelt de nem éreztem úgy, hogy azért ölel át mert szeret, hanem úgy éreztem, hogy azért mert ne legyen gyanús. Én természetesen nem foglalkoztam vele mert úgy tudtam szeret, meg nem akartam bizonytalannak tűnni még ha belül meg is őröltem. Abban a hónapban volt a fordulópont. Én hibás voltam bevallom hiszen ha elment valahova és nem tudtam róla megkérdeztem anyuját, de ez egyszer kétszer fordult elő nem többször nem kevesebbszer. Utána már csak azért kérdeztem körbe mindenkit, mert Csilla aggódott érte. Én meg tudtam mi van vele mert ha nem otthon volt akkor vagy Csongival vagy pedig Mátéval vagy esetleg egy buliba. Aztán hasonló képen lett egy vitánk ami már Októberben volt. És ebben a hónapban nem történt semmi új már. 

Alig, hogy jött az október szinte már éreztem nincs minden rendben. Volt egy elég nagy vitánk az egyik reggel mikor indultam volna a suliba. Elkezdtünk veszekedni olyan dolgon ami tök hülyeség. Melyik pár kezd el veszekedni azon, hogy eltűnt az egyik félnek egy pár zokni?! Hát mi összehoztuk. A végére ő is és én is totál kiborultam, ő tiszta ideg volt én meg egereket tudtam volna itatni a könnyeimmel. Aztán még mielőtt elindultam mondtam neki, hogy sajnálom nem akartam vitázni, de még ekkor is sírtam majd megölelt és azt mondta nem enged el míg abba nem hagyom a sírást mert nem szereti ha szomorú vagyok. Így hát kénytelen voltam megnyugodni mellesleg a karjaiban nem lehet nem megnyugodni. Ezek mellett mindig mikor megölelt, megcsókolt, azt mondta szeret vagy megfogta a kezem már is jobb kedvem lett. Így lezártuk ezt a vitát és elmentünk suliba ő idegbeteg fejjel én kisírt szemmel szép párt alakítottunk a buszon. Azonban akkor tudtam, hogy valami nincs rendben mikor suli elé értünk elbúcsúztunk és nem csókolt meg ahogy mindig szokta csak azt mondta: "Szia! Délután jövök érted." és elment... Ott, abban a percben tudtam, hogy ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani, de nem gondoltam ilyen hamar eljön a vég. Ez után kb. más fél héttel összevesztünk és szünetet tartottunk. Pénteken vesztünk össze és egész hétvégén nem beszéltünk csak szombaton. Én teljesen összeomlottam nem tudtam mit tegyek. Elmentem Csillához és beszélgettem vele. Jól esett mert vele mindig jókat tudtam beszélgetni és meg is nyugtatott. Míg anya nem tudott semmiről addig a barátom anyukája vigasztalgatott. Aztán hazamentem, hogy ne találkozzak vele nem akarom zavarni. Majd hétfő délután a suli előtt várt azt mondta beszélni akar velem. Mondtam, hogy rendben és, hogy jöjjön át és megbeszélünk mindent. Próbáltam higgadt maradni de nem ment. Folyton azon járt az agyam, hogy szakítani fog. Majd megkért rá had aludjon itt és akkor mondtam, hogy rendben. Elment fürdeni én bementem segíteni mivel el volt törve a keze és túl béna h egyedül fürödjön ezért sokat segítettem neki mindig. Aztán nem tudom ahogy mostam a hátát egyszer csak felém fordította a fejét és megcsókolt és azt mondta én még nem akarom, hogy vége legyen. Azonban nem tartott innentől sok ideig mert ez október 21-én volt és másnap volt a 4. hónapfordulónk. Én éreztem, hogy itt a vég keveset beszéltünk, nagyjából esténként találkoztunk mikor ott aludt, de bár itt először de elmondtam neki a 4. hónapfordulón, hogy szeretem aztán ráfeküdtem a mellkasára és elaludtam. Majd másnap nem aludt nálam. Utána lévő nap átjött és nagyon jót szórakoztunk azon a napon valahogy a cuki vicces énje megmutatkozott. De másnap elérkezett a vége fejezet. Mert Én már egy ideje kotnyeleskedtem hiszen nem bíztam már eléggé benne és kiderült, hogy bár igaz részegen de 4 különböző lánnyal smárolt és ezt aznap tudtam meg mikor ő akarta elmondani, csak éppen én Mátétól tudtam meg és nem tőle. Na és ez volt itt a bibi. De leginkább az, hogy amint megtudtam totál kibuktam felmentem és első kérdésem az volt, hogy: "Szeretsz még?" és hát hiába tűnik hülyének az csak álca rögtön leesett neki, hogy valaki elárulta. Itt borult ki a bili és ez volt a 2. és egyben az utolsó vitánk, hisz végeztünk. 2013. október 25-én totál összeomlottam és innentől kezdve depi zónába estem.