Nagyon jól indult a szeptemberem. Bár nem lehettünk annyit együtt Ádámmal mint nyáron, suli után akkor is folyton együtt voltunk. Reggel suliig kísért ő csak akkor ment be és ha késett az se érdekelte fő volt neki, hogy én időben bejussak és adhasson egy csókot még mielőtt el kell válnunk 8 órára. Aztán délután is értem jött minden áldott nap megcsókolt elvette a táskám és hazamentünk ő meg átjött hozzám. Igazából akkor is ott aludt hiába hétköznap. Sokszor tanulni se nagyon hagyott. Viszont én se hagytam magam. Jól elvoltunk. Azonban teltek a napok és szeptemberben még elvoltunk, de már akkor láttam, hogy valami más, megváltozott. Eleinte azt hittem, hogy ez az én agyam szüleményének a paranoiája. Majd kezdtem elbizonytalanodni amit igazán nem kellett volna. Ő egyre több buliba járt hétvégén, én meg egyre bizonytalanabb voltam. Mikor itt aludt hétköznap mindig átölelt, adott jó éjt puszit és megfogta még a kezemet is. Azonban szeptember 20-a körül megváltozott átölelt de nem éreztem úgy, hogy azért ölel át mert szeret, hanem úgy éreztem, hogy azért mert ne legyen gyanús. Én természetesen nem foglalkoztam vele mert úgy tudtam szeret, meg nem akartam bizonytalannak tűnni még ha belül meg is őröltem. Abban a hónapban volt a fordulópont. Én hibás voltam bevallom hiszen ha elment valahova és nem tudtam róla megkérdeztem anyuját, de ez egyszer kétszer fordult elő nem többször nem kevesebbszer. Utána már csak azért kérdeztem körbe mindenkit, mert Csilla aggódott érte. Én meg tudtam mi van vele mert ha nem otthon volt akkor vagy Csongival vagy pedig Mátéval vagy esetleg egy buliba. Aztán hasonló képen lett egy vitánk ami már Októberben volt. És ebben a hónapban nem történt semmi új már.
